2013. március 31., vasárnap

Kurzortéma Firefox alatt

A minap beállítottam egy új alapértelmezett egérkurzor témát Ubuntun (oxy-black). (Ezt a sudo update-alternatives --config x-cursor-theme paranccsal tettem meg.)

Az tűnt fel azonban, hogy sajnos a Firefox még mindig a DMZ-White kurzort használja. Persze ez nem a világ vége, de azért ha meg lehet csinálni, jobb az egységes kinézet.

A jó hír, hogy meg lehet csinálni. Mivel a Firefox nem az X kurzortémát használja, nem is ott kell számára beállítani.
Szükségünk lesz a dconf-editorra (ezt a dconf-tools csomag telepítésével érhetjük el), majd az org.gnome.desktop.interface kulcsban adjuk meg a kurzortéma nevét.

Ennyi, működik is!

2012. szeptember 26., szerda

Ubuntu telepítése SSD-re (U)EFI-vel (Lenovo IdeaPad U310)

FIGYELEM! A LEÍRÁS CSAK UBUNTU 12.04-EN LETT TESZTELVE!


Nem tudom, ki ismeri - gondolom sokan - az Intel új „találmányát”, az Ultrabookot. Röviden arról szól, hogy Intel Core i* procival ellátott, vékony és gyors laptopokról van szó, ami igazából a Macbook „utánzatata”, csak Windows 7-el. Namármost: ahhoz, hogy a Windows megfeleljen az Intel követelményeinek (miszerint 1-2 mp alatt ébredjen fel alvásból, és kb 7 mp alatt mélyalvásból), hardverszinten be kell konfigurálni az egészet. Vagyis ez az én helyzetemben (Lenovo IdeaPad U310) azt jelenti, hogy a BIOS-ba bele van írva, hogy hogy kell indítani a Windowst.

Igen ám, de mi van, ha szegény ember Linuxot rakna a rendszer mellé?

Tömören: szívás.

A probléma a hibrid winchesterrel van, vagyis 500 GB hagyományos HDD mellé van egy 24 (vagy 32) GB-os SSD gyorsítótár. Ehhez a a SATA csatlakozók RAID módban működnek alapértelmezetten. Ez azonban nem igazi RAID lemez, hanem fakeRAID technológia, és igazából ezzel van a szívás. Az SSD-n van egy 4 gigás „hibernálási partíció”, a maradék pedig a linux számára ismeretlen gyorsítótár. Vagyis az az opció kilőve, hogy az SSD-ből levágok X gigát a linuxnak. Ha ez nem lenne elég, szerencsére az 500 gigás vinyón is van 4 db partíció: egy 200 MB-os „Rendszer számára fentartott” (windows boot), egy Windows_OS, és 2 db windows recovery. Ja, igen, ez azért baj, mert MBR partíciós táblán max 4 elsődleges partíció lehet, vagyis erre se igazán lehet linuxot rakni.

Ilyenkor kell dönteni. Vagy élvezi az ember a Wubi/VirtualBox nyújtotta lehetőségeket, vagy - ahogy én tettem - elbúcsúzik az „iszonyat gyors” 20 mp alatt bootoló Windowstól. Mivel a driverek rajta vannak az egyik recovery partíción, azokat le tudtam menteni, illetve még telepítéskor meghagytam az egyik recovery partíciót. Erre egyébként azért is van szükség, mert a laptopon található egy "instant recovery" gomb, ami igazából egy iszonyatos biztonsági rés - kikapcsolt állapotban megnyomva be lehet vele bootolni egy recovery windowst, amiről gyári beállításokra lehet visszaálítani a Windowst. ...Igen, egy árva jelszó megadása nélkül. Na de a lényeg az, hogy ha nem talál recovery partíciót és éppen jól fogta ki az ember a laptopot, akkor simán lehet, hogy elszáll a BIOS. Szóval nem ajánlatos vele kísérletezni.

Akkor tehát a lényeg, vagyis:

A telepítés:

  • Kapcsoljuk be a gépet, és feküdjünk rá az Fn+F2 billentyűkombóra. Ezzel belépünk a BIOS-ba.
  • Első és legfontosabb lépésként tiltsuk le az Intel Rapid Start-ot, a Lenovo Smart Update Configure-t, valamint állítsuk át a SATA módot RAID-ről AHCI-re. Ha nem szeretnénk, hogy egy sima F2 lenyomásához Fn+F2-t kelljen nyomni, akkor állítsuk át a funkciógombok viselkedését Legacy-ra.
  • Ha szeretnénk, bootoljunk be a Windowsba, és mentsünk le minden fontos adatot, drivert. (Én egy lemezképet is mentettem).
  • Bootoljunk egy Live pendrive-ot (64 bitest). Hozzátenném, hogy nálam ez gyorsabban bebootolt, mint a hiperüberultragyors Win7.
  • A live rendszeren nyissuk meg a Gprated nevű programot.
  • A partíciók kialakítása ízlés dolga, de a következő dolgot MUSZÁJ megcsinálni, különben nem fog bootolni a rendszer.
    • Válasszuk ki az SSD lemezt.
    •  Válasszuk a Partíció->Új menüpontot.
    • A partíció típusára állítsunk be "gpt"-t (GUID Partition Table). Ez a két nagyon fontos lépés közül az egyik.
    • A második pedig az, hogy hozzunk létre egy 100 MB-os fat16 fájlrendszerű partíciót az SSD elején, méghozzá úgy, hogy előtte legyen 1 MB lefoglalatlan hely (ez alapból így szokott lenni). Adjunk neki "boot" flaget (jobb klikk -> Jelzők kezelése)
    • Hozzunk létre a többi partíció tetszés szerint, érdemes a swapot nem az SSD-re rakni, vagy ha mégis, akkor majd a telepített rendszeren nullára kell állítani a swap használatát.
    • Ha kész vagyunk, nyissunk egy terminált, és írjuk be:
      sudo blkid

    • Ennek a kimenetén nézzük meg, hogy melyik a fat16 partíció (/dev/sdXY), nagy valószínűséggel /dev/sda1.
    • Ahhoz, hogy az EFI módban lévő BIOS hajlandó legyen rendszert indítani az SSD-ről, létre kell hoznunk rajta egy efi/grub mappát. Ehhez írjuk a következőket a terminálba: (felteszem, hogy a fat16 partíció a /dev/sda1)

      sudo mount /dev/sda1 /mnt/temp
      sudo mkdir -p /mnt/temp/efi/grub
      sudo umount /mnt/temp


    • Indítsuk el a telepítőt. Válasszuk a partíciók kézi megadását. Állítsuk be a kívánt partíciókat. Ami fontos: a fat16 partíciónál állítsuk be, hogy "efi indítópartíció" legyen (megeshet, hogy alapból úgy van.).
      FONTOS!! A rendszerindítót (grub) ne a /dev/sda lemezre tegyük, hanem válasszuk ki a fat16 partíciót (/dev/sda1).
    • Ha minden igaz, a telepítés sikeresen lefolyik, és egy újraindítás után már kezdhetjük is belőni a rendszert az optimális SSD (nem)használatra.
     
  • Szóval (kb 10 másodperc várakozás után) az új rendszerünk fogad minket. Innentől kezdve még két dolgot kellett megcsinálni a Lenovo IdeaPad U310-emen, ebből az egyik nem biztos, hogy mindenkinek kötelező, de valószínű.
  • SSD belövése
    • Ezt most nem írnám le, egyrészt nem az összes részletet értem annyira, hogy biztosan ne írjak hülyeséget, másrészt pedig csomó helyen kitűnően le van írva, például itt is. A lényeg:
      • Az összes /tmp és naplózó mappát átrakjuk a RAM-ba (tetszés szerint, pl. a /var/log-ot nem biztos, hogy mindenki szeretné). Ezt alkalmazásonként is be lehet állítani, pl. Firefoxnál.
      • Az ext4 fájlrendszeren visszább fogjuk a naplózást, illetve másik schedulert állítunk be (ez felelős az írási/olvasási műveletek sorba állításáért) .
  •  Touchpad beállítása
      • Feltűnhet az egybeépített tapipadok esetében, hogy nem működik a jobb kattintás. Ennek beállítására írjuk a következőket a terminálba:

        sudo mkdir /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo cp /usr/share/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf /etc/X11/xorg.conf.d/
        sudo nano /etc/X11/xorg.conf.d/50-synaptics.conf


        Az első részt cseréljük ki erre (első rész: Az első "Section" és "EndSection" közti rész)
        Section "InputClass"
        Identifier "touchpad catchall"
        Driver "synaptics"
        MatchIsTouchpad "on"
        # This option is recommend on all Linux systems using evdev, but cannot be
        # enabled by default. See the following link for details:
        # http://who-t.blogspot.hu/2010/11/how-to-ignore-configuration-errors.html
        MatchDevicePath "/dev/input/event*"
        Option "TapButton1" "1"
        Option "TapButton2" "2"
        Option "TapButton3" "3"
        Option "ClickPad" "true"
        Option "EmulateMidButtonTime" "0"
        Option "SoftButtonAreas" "50% 0 82% 0 0 0 0 0"
        EndSection
      • Mentsük el (Ctrl+O), lépjünk ki (Ctrl+X).
      • Vagy indítsuk újra a gépet, vagy lépjünk ki tty1-re (ctrl+alt+F1), jelentkezünk be, és indítsuk újra az X-et:
        sudo restart lightdm
      • Ha nem megfelelő a jobb klikkre beállított terület, a fenti fájlban szerkesszük az Option "SoftButtonAreas" részt (lásd: man synaptics)
  •  Gratulálok, kész vagyunk! :)

2012. augusztus 14., kedd

Nautilus használata Openbox alatt

Sokan használják az Openboxot gyorsasága miatt, de lehetnek olyanok is - mint például én -, akik szeretik a Nautilus fájlböngészőt használni, mert bár kissé lomha, rengeteg jó funkciója van.
Ha Openbox alatt elindítjuk a Nautilust, észrevehetjük, hogy átveszi az asztal fölött az irányítást - vagyis hátteret állít be, ikonokat rak az asztalra, és ami a legrosszabb, eltűnik a klasszikus jobbklikkes Openbox menü.

Ennek a problémának az áthidalására találtam ki ezt az egyszerű megoldást, mindössze egy terminál kell hozzá.

cd /usr/bin
sudo mv nautilus nautilus-launch
sudo nano nautilus


A következő sorokat írjuk a fájlba:
#!/bin/bash
if [ "$(pgrep 'openbox')" ]; then nautilus-launch --no-desktop $@; else nautilus $@; fi

Ctrl+O (mentünk)
Ctrl+X (kilépés a nano-ból)

Futtatási jogot neki:

sudo chmod +x nautilus


És kész is vagyunk:)

U.I. A megoldás fluxbox stb esetén is működik, ekkor a nautilus nevű szkriptben cseréljük ki az openbox szót a megfelelővel.



2012. július 8., vasárnap

Egy fotós és a Linux II: Újonnan készült képek automatikus mentése USB-n keresztül

Nagyon sok profi fotós használja - főleg műteremben - az automatikus számítógépre mentés technikáját. A lényeg a következő: amint elkattan a gép, az elkészült fotó egyenesen a számítógépre kerül, a fényképező memóriakártyáján nem tárolódik el. Ez azért jó első sorban, mert egy-egy modellfotózás során jobb, ha a kuncsaft nagyban meg tudja tekinteni a róla készült képet, mintha az ún. "egérmozin" kell válogatnia. Például a tablóképeink készítésénél egy tableten tudtuk kiválasztani a friss képekből, melyik tetszik a legjobban.

Igen ám, de szegény Linux felhasználók ezt hogyan tudják megoldani? Nos, szerencsére nem kell semmi ördőngősség hozzá. Egy dolog feltétlenül szükséges: a gphoto2 nevű alkalmazás. Nem kell megijedni, parancssorról működik, de lentebb található egy link, amire kattintva letölthető egy általam eszkábált egyszerű szkript. Ez lényegében a következőt csinálja: kiválasztjuk a megfelelő konyvtárat, és ezek után elkezdjük lőni a képeket, amik automatikusan bemásolódnak a mappába.

No, de aki inkább saját maga szeretné megcsinálni, íme, hogyan kell:
 - Először is leszögezném, hogy a leírt megoldás Arch Linux és Ubuntu 12.04 alatt lett tesztelve egy Canon EOS 7D és egy Canon EOS 400D kamerával. A gphoto2 használati utasítása szerint (man gphoto2) az újabb Canon EOS és Nikon DSC modellek működnek.

Hogyan is kell ezt akkor?
  •  Telepítsük a gphoto2 nevű programot. Ez Ubuntu alatt így néz ki:
    sudo apt-get install gphoto2
    Arch alatt pedig így (engedélyezni kell az extra tárolót hozzá):
    sudo pacman -S gphoto2
  • Ez a lépés nem kötelező, de ha nem zavar a sok KDE-s függőség, akkor telepítsd a digiKam nevű programot, egyfelől én is erre fogok hivatkozni, másfelől ez a legjobb fényképkezelő program Linuxra, amivel eddig találkoztam.
  • Kössük össze a fényképezőt a számítógéppel egy USB kábel segítségével. FONTOS!! A fényképező nem lehet mountolva, szóval ha a Nautilus fölcsatolta, akkor válasszuk le (NE a "szülőmeghajtó biztonságos eltávolítása" opciót válasszuk!)
  • Ezek után jönnek a terminálos dolgok. Akit ez nem érdekel, görgessen a lap aljára.
    Ha nem vagunk benne biztosak, hogy a gphoto2 támogatja-e a gépet, akkor tegyük a következőt:
    Nyissunk egy terminált, és írjuk be a következő parancsot:
    gphoto2 --list-cameras | grep [gyártóneve] | grep [modellneveszáma]
    Itt érdemes többféle módon próbálkozni, mert pl. ha egy Nikon D200-unk van, akkor csak a következő parancs ad eredményt:
    gphoto2 --list-cameras | grep Nikon | grep D200
    Ha a kamera támogatott, valami ilyet kapunk:
    "Nikon DSC D200 (PTP mode)"
  • Váltsunk könyvtárat oda, ahova a fotókat menteni szeretnénk, pl:
    cd /home/foo/Képek/Műterem_2012.07.05.
  • Ha telepítettük a digiKamet, akkor ügyeljünk arra, hogy a választott mappát tartalmazza a gyűjteményünk, így automatikusan látjuk az újonnan lőtt képeket, és szerkeszteni is tudjuk azokat.
  • Azt érdemes még eldönteni, hogy milyen minta szerint legyenek elnevezve a képek. Alapból a captXXXX.jpg formátumot használja a gphoto2, de  megadhatunk saját formátumot is. Ezt majd picit részletezem.
  • Adjuk ki a következő parancsot:
    gphoto2 --filename [fájlnévminta] --capture-tethered
    Majd kezdjünk el fényképezni. A folyamat a Ctrl+C lenyomására leáll.
  • Mielőtt elkezdjük készíteni a fotókat, érdemes megnyitni a digiKamet és elnavigálni a kiválasztott mappába, mert így majdnem velós időben látjuk az újonnan beérkezett képeket.
A fájlnévmintáról:
A következőket tartalmazhatja:
%a, %A, %b, %B, %d, %H, %k, %I, %l, %j, %m, %M, %S, %y, %% (lásd: man date)
Ezen kívül:
  • %n számot jelöl,
  • %C a fájl kiterjesztését,
  • %f a fájl nevét kiterjesztés nélkül,
  •  %: pedig a teljes fájlnevet kisbetűsen.
  • Az %n esetében lehetőség van több számjegyet is megadni
    %03n például 3 számjegyet foglal le, vagyis 3 helyett 003-at ír, de nem tud 999-nél nagyobb számot írni.
  •  Az ettől különböző szöveg megjelenik a fájlban, a "IMG_%03n_%Y-%m-%d.jpg" minta ilyen fájlokat hoz létre:
    IMG_012_2012-07-03.jpg.
Az alapértemlezett minta: capt%04n.jpg
És a szkript :)
Elérhető itt.
Ha valami baj van vele, jelezzetek! A profilomban megtalálható az email-címem.

2012. május 30., szerda

Conky - szóközt tartalmazó könyvtárnevek és az "if_mounted"

Aki használ conky-t, valószínűleg szereti szépítgetni a .conkyrc-jét. Időjárás, zene, stb.
Én ugyan ennyire nem bonyolítottam túl az enyémet, a mai napig egy valamit nem sikerült elérnem:
 - Csak akkor jelezze ki a külső winchester állapotát, ha az csatolva van.
Ezt elvileg az ${if_mounted /media/eszközneve} [valami szöveg stb.] ${endif}kóddal lehet elérni. Igen ám, de ez akkor nem működik, ha a könyvtár nevében szóköz található - teszem azt, az én esetemben ez így néz ki: "/media/500 GB HDD". Sajnos a hagyományos backslash-elős technika nem jön be, sem az idézőjelezés.
Nos, a probléma azonban áthidalható. A conky az /etc/mtab fájl tartalma alpján nézi meg, mi van csatolva és mi nincs. Szóval nincs más dolgunk, mint hogy megnézzük, milyen formában szerepel a kiszemelt eszköz ebben a fájlban. Ez nálam így néz ki:
/media/500\040GB\040HDD.
Tehát a conky megfelelő része a következő:
${if_mounted /media/500\040GB\040HDD} 500 GB HDD:${alignr}${fs_free /media/500 GB HDD} szabad
teljes méret:${alignr}${fs_size /media/500 GB HDD}
${fs_bar 6 /media/500 GB HDD}${endif}


2012. április 1., vasárnap

Ubuntu 12.04 - ipw2200 driver és WPA

Néhány héten belül megjelenik az Ubuntu legújabb változata, a 12.04 LTS, kódnevén Precise Pangolin. Ez a verzió a sok újításon kívül sok hibajavítást is tartalmaz.
Nekem azonban gondom akadt a wifi beüzemelésével. Az egész azzal kezdőtött, hogy az nm-applet összeomlott, amikor jelszót akart kérni a WPA2-vel titkosított wifi hálózathoz. Több embernek is ugyanez volt a problémája, és a buggal kapcsolatos levelezés során kiderült, hogy a probléma forrása igazából az, hogy a Linux kernel legújabb verziójában bugos az ipw2200 driver, és nem tér vissza normális értékkel, ha lekérdezi az nm-applet, támogatja-e a hálókártya a wpa-t.
Azonban van egy megoldása a problémának:

 - először is, telepítsük a wicd network managert: sudo apt-get install wicd
 - ezek után nyissuk meg a hálózati kapcsolatokat távolítsuk el az eddig esetleg megjegyzett vezeték nelküli hálózatokat, majd adjunk hozzá egy újat:
    A hálózat neve akármi lehet, de érdemes megadni ugyanazt, ami a hálózat SSID-je
    Ha nem tudunk valamilyen adatot, írjuk be a terminálba: iwlist <interfész neve> s, és itt láthatjuk az elérhető hálózatok nevét, mac címét, stb. (az interfész nálam eth1, de lehet wlan0 is pl; hogy mi kell, azt az iwconfig parancs megmondja)
   Adjunk meg szépen minden adatot, jelszót, titkosítást, és mentsük el.

   És itt jön a trükk:
     nyissuk meg a wicd-et, és válasszuk a Hálózat -> rejtett hálózat keresése (find hidden network) menüpontot, majd adjuk meg a hálózat SSID-jét, és voilá, minden működik.

2012. február 5., vasárnap

TuxGuitar hang beállítása Ubuntun

Ha valaki Guitar Pro alternatívát keres Linuxra, nagy valószínűséggel találkozik a TuxGuitar nevű programmal. Ez képes .gp* fájlok megnyitására, de van saját formaátuma is. Funkcióiban nekem nem mutat kevesebbet a Guitar Pro-nál, viszont teljesen nyílt forrású:)



Viszont telepítés után találkoztam egy idegesítő hibával: nem volt hajlandó hangot lejátszani. Kis guglizás után megtaláltam a megoldást: telepíteni kell a tuxguitar-jsa csomagot (Java Sound API). Ezután a Tools->Settings beállítóablakban a Hang menüpont alatt a MIDI portot át kell állítani Gervill-re. Ezek után minden működik:)